„Űratomerőmű” kifejlesztésének tudományos előkészítésére adott megbízást a Roszkoszmosz orosz állami űrkutatási konszern az Arszenal szentpétervári konstruktőr irodának.

maA sci-fi művekben az űrben is bátran használják az atomenergiát – kép: 20th Century Fox

Az elképzelés szerint a berendezés lézersugár segítségével továbbítana energiát műholdaknak. Az energia előállításáról egy olyan reaktor gondoskodna, amelynek kifejlesztése 2010 óta folyik – adta hírül nemrég, a feladat meghatározását tartalmazó dokumentumra hivatkozva, az Izvesztyija moszkvai napilap. Az Enyergija rakéta- és űrtechnológiai társaság tavaly földi körülmények között már végzett sikeres lézeres energiatovábbítási kísérleteket: másfél kilométeres távolságra sikerült így energiát eljuttatnia.

Az ötletgazdák most energiaforrásként 100-1000 kilowatt teljesítményű űrreaktorban gondolkodnak,
az Arszenalnak pedig a jövő év november végéig kell előterjesztenie javaslatait a Roszkoszmosznak a feladatra alkalmas műhold küllemére, műszaki jellemzőire és arra, hogy miként lehet az űrbe juttatni, ott pedig különböző orbitális pályákra állítani, illetve rendkívüli helyzetekben is garantálni a biztonságosságát.

Hasonló berendezéssel már volt tapasztalata a szovjet űrkutatásnak, igaz, nem feltétlenül pozitív. A Szovjetunióban – éppen az Arszenalnál – több mint harminc olyan űrberendezést gyártottak, amelyet egy, ma már a Roszatom orosz állami atomenergetikai konszernhez tartozó, és továbbra is kozmikus reaktorok kifejlesztésével foglalkozó vállalatnál, a Krasznaja Zvezdánál előállított nukleáris energiaforrással szereltek fel. 1978-ban egy izotópos energiaforrás, a Kozmosz-954 műhold kanadai területre zuhant, amiért a Szovjetuniónak több mint 10 millió dolláros kártérítést kellett fizetnie.

A szakemberek egy része nem látja sok értelmét a próbálkozásnak, amelyről az Űrpolitikai Intézet elemzőközpont tudományos vezetője, Ivan Moiszejev például úgy véli, hogy a nagy energiaveszteség miatt nem lesz gazdaságos. A Ciolkovszkij Űrkutatási Akadémia levelező tagja, Andrej Ionyin viszont érdekesnek tartja a projektet, mondván: lézertechnológia segítségével lehetségessé válhat mikroműholdak eljuttatása a naprendszerünkön kívülre.